2005. március 4. holland–magyar vidékfejlesztési konferencia: Glatz Ferenc meghirdette a Párbeszéd a vidékért mozgalmat.
2005. március 11. Az első szakmai értekezlet, a Párbeszéd a vidékért Programtanácsának alakuló ülése. A Programtanács tagjai: Alföldi László, Andrásfalvy Bertalan, Bedő Zoltán, Bőhm Antal, Csáki Csaba, Csatári Bálint, Csete László, Enyedi György, G. Fekete Éva, Géczi József Alajos, Horn Péter, Kerekes Sándor, Keresztes Sándor, Király Zoltán, Klement Zoltán, Kovács Ferenc, Kovács Katalin, Ladányi János, Láng István, Ligetvári Ferenc, Losoncz Miklós, Michelberger Pál (felkérve), Nagy János, Németh Tamás, Orosz István, Rechnitzer János, Simon József, Szilágyi Miklós, Udovecz Gábor, Varga Gyula, Z. Karvalits László
2005. március 17. Programtanács-értekezlet. A munkacsoportok indító vitaanyagainak szempontjainak megvitatása és kialakítása.
2005. március 18. Programtanács-értekezlet. Szakmai szempontok egyeztetése. Kihez szól a Charta? Elsősorban az önkormányzatoknak, a civileknek és a döntéshozóknak.
A készülő anyagokban a hangsúly arra helyeződjék: mit kell csinálni?
2005. március 21. Programtanács-értekezlet. A Párbeszéd a vidékért mozgalom programtervének formálása, a bővebb Programtanács tagjainak felkérése.
2005. március 23. Programtanács-értekezlet, a másnapi kibővített ülés előkészítése.
2005. március 24. A kibővített Programtanács értekezlete az MTA Társadalomkutató Központ Kongresszusi termében. Az értekezlet házigazdája és levezető elnöke: Glatz Ferenc akadémikus.
A több mint 50 résztvevő megkapta mind a 6 munkacsoport vitaanyagainak első munkaváltozatát.
Néhány a hozzászólásokból:
Magyar Levente polgármester Jászberény meghívását tolmácsolta. Fontosnak tartaná egyfajta irány megadását: a változás mikéntjében kell az útmutatás.
Márczis Márta a Vidék Parlamentje nevében tájékoztatta a jelenlévőket, hogy horizontális vitákat fognak lefolytatni minden megyeszékhelyen.
Klement Zoltán akadémikus az agrárolló problémára, Kovács Ferenc akadémikus a turizmus különböző válfajaiban rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet.
Udovecz Gábor egyetemi tanár, intézetigazgató szerint a helyzetértékelésben erősek az anyagok. A segélyek nem segítik a vidéket.
Rajnai Gábor (Ekovast) Ritka, hogy ilyen grémiumba hívják a civileket, köszöni. Tapasztalata, hogy fellángol egy kezdeményezés, aztán tovább romlik a vidék helyzete.
Rechnitzer János (MTA RKK): El kell választani a szociális gondoskodást és a versenyképes vidéket.
Varga Gyula akadémikus szerint ki kell mondani népszerűtlen dolgokat is. Közigazgatási reform nélkül nincs vidékfejlesztés. A mezőgazdaság több embernek nem tud munkát adni, mint jelenleg. Az agrárium nem lesz a vidék motorja. Mi lesz a vidék motorja? Lehet vitatkozni a vidék fogalmáról, de az Európai Unió szempontrendszere szerint kapjuk a támogatást. Szakképzetlen munkaerőre nincs szükség. Oktatni azért kell, hogy legyen az embereknek munkája.
Alföldi László akadémikus: vízgazdálkodási program nélkül nincs vidékfejlesztés.
2005. március 29. A Magyar Agrárkamara rendezvénye Ópusztaszeren, ahol Glatz Ferenc akadémikus előadást tartott A vidéki Magyarország jövője címmel.
2005. április 1. Programtanács-értekezlet.
Az értekezlet emlékeztetőjéből:
A civil érdeklődők és munkára jelentkezők koordinálása a munkacsoportok vezetői felé.
Elkészült a programterv: április 25-ig a munkacsoportok tartsák meg értekezleteiket, s a megvitatott, egyeztetett anyagok alapján készüljön el a Charta a vidékért szövegének nulladik változata. Ezt a szöveget április 26. és 14. között vitassuk meg minél szélesebb fórumokon, az öt akadémiai székhely (Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Veszprém) lehet a kiinduló helyszín, majd a fórum folytatódjék egy-egy, a felsorolt városokhoz közeli kistelepülésen.
2005. április 7. A 3. munkacsoport (Táj és környezet) munkaértekezlete az MTA Társadalomkutató Központban. Részletek az emlékeztetőből:
Láng István akadémikus kiemelte, hogy a vidék és a környezet megítélésénél a jövőben a klímaváltozás valószínűségének kérdésével is foglalkozni kell. Hat területet emelt ki, ami ebből a szempontból különösen sérülékeny lehet (bár nem egyenlő arányban): a természetvédelem, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, a vízkészlet-gazdálkodás, az épületek és az egészségügy területét.
Király Zoltánakadémikus az alternatív energiapótlási lehetőségek kérdését emelte ki azzal, hogy nehéz állást foglalni, hiszen még nincs egységes szakmai vélemény sem. Egyelőre korlátozottnak ítéli meg az ebben rejlő lehetőségeket (pl. biodízel jelentősége).
Alföldi László akadémikus fontosnak tartotta: a munkabizottság térségfejlesztési kérdésekben ne általánosan fogalmazzon, hanem emelje ki a kritikus területeket. Integrált észrevételek kialakítása szükséges, hiszen az éghajlatváltozás, a vízgazdálkodás, a tájgazdálkodás, a környezetvédelem és a térségfejlesztés kérdései szorosan összefüggenek. Fel kell készülnünk az éghajlat változásának lehetséges következményeire (pl. Alföld – vízhiányos időszak növekedése), előzetes vizsgálatok szükségesek, foglalkoznunk kell az egymást átszövő problémákkal, az emberi beavatkozások hatásaival, stb. hasonlóan fontos lenne a tájgazdálkodás és a vízgazdálkodás kérdéseit együtt tárgyalni.
Ligetvári Ferenc egyetemi tanár fontosnak tartja a társadalmi háttér figyelembevételét, és hogy a foglalkoztatás a maga területén magas szinten maradjon fenn. A tudás alapú társadalom fontosságát emelte ki, valamint a szaktanácsadói rendszer szükségességét.
Simon József (MEH) kiemelte: fontos elvárás hogy ne csak a „parasztság ne butuljék”, hanem a „városlakók se butáskodjanak”, vagyis a Chartában meg kell tudni fogalmazni, hogy miért alapvető érdeke a városi népességnek is, hogy a magyar vidék rendben legyen. A táj- és környezetgazdálkodás ügyeinek felvonultatása szükséges ehhez és a komoly vidékpolitikai beavatkozás szükségességének indoklása. Távlatosan csak a népesség 5%-a foglalkozhat majd termeléssel, a táj fenntartásával – ennek kereteit meg kell határozni, fel kell hívni erre a figyelmet. Fontos kiemelni, hogy a mezőgazdasági tevékenységekben történő változás, a tájgazdálkodás felé történő elmozdulás felértékeli ezt az ügyet, mint az agrárpotenciált hasznosító irányt. A szemléletváltás szükségességére a Chartában hangsúlyt kell majd fektetni.
Horváth Ákos (Magyar Öntözési Egyesület) a kapott anyagokat a munkatársainak eljuttatta, alapvetően mindennel egyetértenek, azonban hiányolják a végrehajtás lehetőségeinek áttekintését. A kertészeti ágazat versenyképességéről szólva elmondta, hogy munkaerő-igényes (foglalkoztatási lehetőség lenne), de komoly gondot jelenthet majd az az uniós javaslat, amely nem támogatná az öntözést a kertészeteken belül. Egyesületük a felnőttképzésben (pl. öntözési szakmunkásképzés) tudna segítséget nyújtani. Szomorúnak tartja a falugazda-rendszer visszafejlesztését, véleménye szerint fontos a jó szaktanácsadói rendszer működtetése (dániai példa). Társadalmi konszenzuson alapuló agrárpolitika kialakítását, kiszámíthatóbb támogatást és egyszerűbb pályázati rendszer kialakítását javasolja.
Ónódy Miklós közgazdász hozzászólásában kiemelte: az egyik fő kérdés az, hogyan tudunk továbblépni az energiatermelés kérdésében, a jó hangsúlyokat megtalálni (pl. alternatív energiák használata során), a szakembereket mozgósítani. A vidék esetében az ország 70%-áról van szó – át kell térnünk a fenntartható fejlődés szempontjából kedvező árutermelésre. Meg kell szüntetni az elszegényedés problémáját, fejlesztésre szükség van.
Erdélyi Miklós polgármester oktatóként régebben és ma is a tudatformálásra helyezte a hangsúlyt. A lehetőségek, az oktatás színvonala azonban romlanak. Véleménye szerint, ha rövid távon sikereket akarunk elérni, részletes helyzetelemzésre van szükség. A tudatformálással kapcsolatban nagyon fontosnak tartja az általános iskolában történő oktatást. A szatmári falvaknak kitörési lehetőséget jelentene az ökoturizmus, a hagyományokhoz kapcsolódó rendezvények.
Spániel József (Mezőhegyes) szerint a tudatállapot alapvetően megélhetési kérdés is. Véleménye az, hogy először a létbiztonságot kell megteremteni, mert amennyiben a vidék polgárosodni kezd, a tudatváltás is bekövetkezik majd („a jó példa ragadós”). A döntéshozók részéről komplex programokra lenne szükség.
2005. április 14. A romák helyzete a vidéki Magyarországon címmel tartotta közös összejövetelét az 5. (A vidék társadalma) és a 6. (Helyi érdekképviselet, önszerveződés) munkacsoport. A többórás, pezsgő beszélgetésnek az MTA Társadalomkutató Központja adott otthont, levezető elnöke Ladányi János szociológus volt.
Bevezető-vitaindító helyzetértékelése szerint az ország a rendszerváltás után a békebeli történelmének a legsúlyosabb válságát élte át. A munkahelyek 1/3-a 1989–1993 között megszűnt, és ez egy mélyebb gazdasági válság volt, mint mondjuk az 1929–33-as nagy válság. 1993-ban érte el a magyar gazdaság a teljesítményének a mélypontját. Néhány év stagnálás után jött egy egyre jelentősebb gazdasági fejlődés 2001-ig. A népesség egy részének az életszínvonala elkezdett javulni, a másik részének stagnált az életszínvonala. A népesség egy jelentős része ezt a lassú javulást viszont romlásnak vagy stagnálásnak élte meg. Van a népességnek egy része, és vannak olyan területei az országnak, ahol ez a gazdasági válság tulajdonképpen meg sem állt. Kemény István most publikálta a három, tehát az 1973-as, 1993-as és 2003-s romafelvételnek az adatait: az utóbbi tíz évben a romáknak a helyzete tovább romlott. Ez történt egy olyan időszakban, mikor az ország népessége nagyobb részének a helyzete már nem romlott, hanem javult. Akiknek a helyzete romlott, azok nem mind romák, sőt nagyobb részben nem romák: kb. 1/3-a roma ennek a tartósan leszakadó, a munkaerő-piacról tartósan kirekesztett, magas arányban szegregált körülmények között élő népességnek.
2005. április 15. Mórahalmon, a 250 fős faluparlamenthez kapcsolódva tartotta tanácskozását a 4. munkacsoport (Infrastruktúra).
2005. április 15. Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében tartotta első tanácskozását a 2. munkacsoport (A vidék gazdasága).
2005. április 18. Alsómocsolád (Baranya megye) Művelődési Házában tartotta Az aprófalvak esélyei és lehetőségei címmel értekezletét a vidék társadalmával foglalkozó 5. munkacsoport. A házigazda Dicső László polgármester volt.
2005. április 18. A 3. munkacsoport (Táj és környezet) Vácrátóton, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetében tartotta második értekezletét.
Az értekezletig több észrevétel érkezett írásban, így az Országos Erdészeti Egyesület (Ormos Balázs főtitkár), Alföldi László akadémikus, Ónódy Miklós közgazdász részéről.
Németh Tamás összefoglalta a bizottság álláspontját, ami eddig négy súlypont körvonalazódott:
– A vidék minél nagyobb szerepet kapjon a hazai élelmiszer-ellátás biztosításában.
– A versenyszféra szereplőit érdekeltté kell tenni a táj „karbantartásában”, a mindenkori kormányzatnak az ország teljes területéről kell gondoskodnia.
– A természeti erőforrások védelmét biztosítani kell.
– Multifuncionalitásra kell törekedni.
Néhány az elhangzott észrevételekből:
Garamszegi Géza vácrátóti polgármester a település számára fontosnak ítélte a programot, hiszen Vácrátót nem az ipari tevékenységéről híres. Törekednek a természeti értékek megőrzésére, a településrendezési terv és a településfejlesztési koncepció összeállításakor a helyi szakemberek véleményét igyekeznek figyelembe venni. Pályáztak AVOP forrásokra, amit azonban pénzhiány miatt most be lett fagyasztva. Reményét fejezte ki, hogy újra lesz ilyen pályázati lehetőség, egyben a Natura 2000-rel kapcsolatban segítséget kért.
Budai Krisztina (Rétság Kistérség Többcélú Tőársulás) a Rétság speciális helyzetére hívta fel a figyelmet: bár az agglomerációhoz közel helyezkedik el, komoly gondokkal küszködik (pl. iskolabezárások). Fontosnak tartja a helyiek informálását, a közösség kommunikációjának javítását. A vidék életben maradásának alapja véleménye szerint az, hogy a helyi közösség szeressen ott élni és a fiatalok is szívesen maradjanak helyben. A programmal kapcsolatos észrevétele az volt, hogy nem biztosított megfelelően a széles körű társadalmi részvétel, túl szorosak és merevek a határidők, így nem tudnak a szervezetek hatékonyan bekapcsolódni.
Bede Tibor gazdálkodó kijelentette: a gazdálkodást ellehetetlenítették. Sürgette a lobbitevékenység erősítését. A nagyüzemek támogatása miatt a kisgazdálkodók tönkre mennek – meg kell győzni a helyi földtulajdonosokat, hogy ne adják el földjeiket. A Chartát mindenképpen tovább kell vinni!
Király Zoltán akadémikus hozzászólásában hangsúlyozta: a gazdák és a program alapkérdése is a tőkehiány, a megoldást a hitelek hozzáférhetőségének javításában látja. További gond az agrárolló. Az Unió a túltermelés visszaszorítását tűzte ki célul, ez azonban nem túl szolidáris lépés a világgal szemben (túlnépesedés, csökkenő mezőgazdasági területek). Hazánkban nagy veszélyt jelent, hogy akár a legjobb termőterületeinken is megszűnhet a mezőgazdasági termelés. Háromszázezer gazdálkodónak kellene új foglalkozást keresnie.
Haász Tamásné (FATOSZ) hangsúlyozta a tolerancia fontosságát, hiszen a vidéknek nincsen tovább hova hátrálni. Példaként említette munkája során a falusi turizmus sikerét, azonban minden területen ez sem lehet megoldás.
Mertse Attilaszerint a jelenlegi törvények nagy része jó, csak nem tartják be. Pedig fontos lenne a magyar föld védelmét biztosítani, hogy ne vásárolhassák fel külföldiek.
Flachner Zsuzsanna (MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet) az alapelvek rögzítésének fontosságát emelte ki, valamint a decentralizáció kérdését, amely menedzsment-eszköz is lehet.Fájdalmas de szükséges lépés a komplex természeti rendszer „forintosítása”, azaz a környezeti szolgáltatások monetáris értékelése. Ebben segíthet a komplex állapotértékelés is (KÉP program). Szükséges a társadalmi tudat fejlesztése, a „zöld megújuló alap” hazai elterjesztése (ez a hosszú távú megtérülési arányokat már toleráló környezetvédelmi-, kamat- és részbeni támogatásokat jelent, szemben a jelenlegi bankszisztémával). Elmondta, hogy a hazánkban befagyasztott LEADER program is ott működik igazán jól, ahol hatékonyak a helyi közösségek, képesek együttesen kidolgozni egy kezdeményezés-csokrot és erre uniós forrásokat szerezni.
Ormos Balázs (Országos Erdészeti Egyesület): a Chartát kőkeményen végig kell vinnie az MTA-nak. Javasolta, hogy a preambulumban fő célként jelenjen meg: az életminőség javítása csak a természettel való harmóniával oldható meg. A Charta ne legyen túl nagy ívű és általános, hanem jelenjenek meg benne konkrét célkitűzések, hogy az érintettek érezhessék: ez róluk szól. A legújabb uniós anyagokban az erdőgazdálkodás már a mezőgazdálkodással egyenrangúként jelenik meg.
2005. április 18. Zalaegerszegen, a megyeházán Közösségi foglalkoztatás címmel tartotta értekezletét a 6. (Helyi érdekképviseletek, önszerveződés) munkacsoport. Házigazda Kis Bódog, a Megyei Közgyűlés elnöke, a programvezető G. Fekete Éva volt.
2005. április 19.Helyi társadalom, vidéki közösségek címmel Szombathelyen, a megyeházán tartotta tanácskozását az 5. munkacsoport (A vidék társadalma). A házigazda Markó Péter, a megyei közgyűlés elnöke, a programvezető: Kovács Katalin kutató volt.
2005. április 19. Az 1. (Intézményrendszer és finanszírozás) és a 4. munkacsoport (Infrastruktúra) Kecskeméten tartotta értekezletét. Csatári Bálint munkacsoport-vezető előadásához számos hozzászólás érkezett:
- A vidék sokszínűségéből következik, hogy csak lokális vagy regionális szinten dönthető el eredményesen és sikeresen, hogy az adott vidéki térségek infrastruktúra-fejlesztése „megelőző” vagy „követő” legyen. Ez is a decentralizáció fontosságára és szükségességére hívja fel a figyelmet.
- A mai autópálya-építkezések kevesek lesznek a vidék vagy a vidéki központok érdemi elérhetőségének a javításához.
- A magyar falvak átlagos tűzoltó-elérthetősége több mint 30 perc. A települések közül csak 400-ban van valamiféle tűzoltó eszköz és szervezet.
- Általános volt az a vélemény, hogy a következő évek vidéki infrastruktúra-fejlesztési hangsúlyait egyértelműen és elsődlegesen a humán infrastruktúra felé kell terelni (közoktatás, egészségügy, szociális ellátás, vidéki értelmiségiek plusz támogatása, lokális és táji kultúra, a közösségek rehabilitációja stb.) Ennek kell e vidéki infrastruktúra fejlesztés első prioritásának lennie.
- Következő prioritásként javasolható a vidékgazdaságban hasznosított helyi erőforrásokkal való gazdálkodás intézményrendszerének kiépítését, korszerűsítését.
- Harmadik prioritásként a modern info-kommunikációs eszközök sikeres vidéki alkalmazása is csak ezen humán tényezők után vagy időben ezekkel legfeljebb együtt lehetséges.
- A feketegazdaság aránya igen erőteljesen befolyásolja az infrastruktúra-fejlesztés helyi forrásait, annak hatékony hasznosítását és ennél fogva a humán erőforrásokra gyakorolt hatásokat is.
- A hazai vidéki területek közelében nagyon kevés olyan városi település található, amelyik megfelelő gazdasági és innovációs potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy a környező vidéki területekre számottevő pozitív hatást gyakorolhasson.
- Az utóbbi időszakban városi rangra emelkedett települések saját gazdasági és infrastrukturális problémáikkal is nehezen birkóznak meg.
- A vidéki települések és városok közötti tömegközlekedés az elmúlt időszakban alig fejlődött, sőt egyes helyeken vissza is fejlődött.
- A vidéki települések helyi gazdaságának fejletlensége a gazdasági szereplők közötti együttműködés hiánya és zavarai miatt az ott élő emberek egyre több szolgáltatás tekintetében képtelenek szükségleteiket helyben kielégíteni. Ez a városok megközelítésének nehézségeivel együtt különösen a tehetősebbeknél törvényszerűen elköltözéshez vezet.
- A vidék infrastruktúra kétségtelenül „sajátos” részét képezi a természet-, a környezet- és a vízvédelem, illetve azok „infrastruktúrája”. Ezek jelenleg meglehetősen ágazati jellegű, összehangolatlan programjait (pl. Vásárhelyi-terv, Homokhátság-program, Duna-program, nitrát- és arzén-mentes ivóvíz program stb.) a jelenleginél sokkal jobban integrálni kellene az általuk érintett vidékek felzárkóztatási és fejlesztési programjaival.
- A vidékfejlesztés (s ezen belül a vidéki /részben önkormányzati/ infrastruktúra) fenntartása, működtetése és fejlesztése mindenképpen – a mára már szinte teljesen ellehetetlenültnek tekintett önkormányzati normatív támogatási, működtetési és fejlesztési- (pályázati) rendszer – gyökeres felülvizsgálatát igényli.
- A jövő magyar vidékfejlesztésében (és annak infrastruktúra fejlesztésében is) csak szigorúan egymásra épülő lépések szerint, türelmesen haladva érhetünk el eredményt. Minden nagyobb ágazati vagy területi beavatkozásnál előre meg kell kísérelni megadni azok vidékfejlesztési hatásait, vagy a vidéki beavatkozásoknál a többi vidéki (természeti, gazdasági, infrastrukturális, települési és társadalmi) tényezőre való remélt közvetett vagy közvetlen hatását is.
- Ezekhez hiteles, minden magyar polgár és szakember számára ingyenes, hiteles és pontos adatbázisokhoz, térképekhez való hozzáférhetőségre, folyamatos és korrekt nyilvánosságra, és szakmailag színvonalas, de közérthető vidék-monitoringra (illetve vidék-információs rendszerre „vidékinfo”), és széles társadalmi nyilvánosságra van szükség.
2005. április 20. Miskolcon, az Akadémiai Bizottság székházában Önkormányzatok és civilek vidéken címmel tanácskozott a 6. munkacsoport (Helyi önszerveződések, érdekképviselet). A házigazda G. Fekete Éva volt.
2005. április 21. Gödöllőn, a Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetében tartott újabb értekezletét a vidék gazdaságával foglalkozó 2. munkacsoport.
2005. április 21. Az 1. és a 4. munkacsoport (Intézményrendszer, finanszírozás) Győrött, az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetében tanácskozott. A vitában 14 hozzászólás hangzott el, amelyek együttesen és összességében melegen üdvözölték Glatz professzor úr kezdeményezését.
A hozzászólások a következőkre irányultak:
– Közvetlenül kell eljuttatni az információkat a vidéki emberekhez.
– Szükséges, hogy kistérségi szinten, egy helyen, egymással folyamatosan kommunikáló és rendszeres munkakapcsolatban álló fejlesztési szervezet jöjjön létre.
– Kiemelt szerepe van a szakképzésnek, amelyen belül a teljes képzési vertikumba be kell építeni a vidéki élethez kapcsolódó tevékenységek oktatását.
– A résztvevők támogatták a többcélú kistérségi társulások kialakulását, azonban a jelenlegi ösztönzési formái nem megfelelőek, nem egyértelműek a támogatandó funkciók, éles ellentétek mutatkoznak a településekben az egyes szerepkörök együttes működtetése vonatkozásában, továbbá állandó bizonytalanság jellemzi az egyes településeket, az összefogás, az együtt dolgozás tekintetében („bizalmatlanok a falvak egymással szemben”).
– Kiemelten érintették a résztvevők hozzászólásukban, hogy elengedhetetlen a politikai megegyezés a különféle politikai csoportok között. Szükségesnek tartják, hogy ebben nemzeti egység szülessen, és bíznak abban, hogy a Charta és a körötte szerveződő bázis képes ezt az egységet kialakítani.
– Veszélyesnek tartják és a vidék szempontjából roppant káros, hogy kilátástalan több kistérségi szervezet működése. Így a falugondnok-hálózat, a vidékfejlesztési menedzserek nincsenek biztonságban, nem garantált – csak néhány hónapra – a működésük feltétele.
– Hangsúlyozták, hogy a vidéki életmód és élettér más logikát kell, hogy kövessen és mindehhez más tudás, ismeretanyag, képzés szükséges. Célszerű lenne a vidéki életet, annak sajátosságait figyelembe venni, egyben képezni az embereket arra, hogy új tudásokat, innovációkat ismerjenek meg („Vidéktudás egyeteme”).
– Többen a kormányzati felelősséget emelték ki hozzászólásukban, azt hangsúlyozták, hogy nem egyértelmű a kormányzati politika, annak intézményrendszerében átláthatatlanságok, zavarok, átfedések vannak, nem egyértelmű üzenetek fogalmazódnak meg.
– Több hozzászóló hangsúlyozta, hogy az intézményrendszeren belül kiemelt szerepe van a szociális ellátó- és gondoskodó hálózatnak, ennek folyamatos fejlesztése, megújítása elengedhetetlen.
– Nem nagy projektekben, hanem sok kis programban kell a vidéki fejlesztéseket elképzelni.
– Átgondolásra javasolják a résztvevők, hogy egy differenciált normarendszer alakuljon ki a vidéki térségekben, amely vonatkozzon a település működtetésének, kistérségi fejlesztésének támogatására, ne legyen uniformizált ellátási norma, hanem épp ellenkezőleg az 5-6 térségtípusnak megfelelő differenciált szemléletű funkció, támogatás valósuljon meg.
2005. május 4. és 13. között 5 napon, összesen 17 helyszínen Párbeszéd a vidékért fórum rendezvényei zajlottak szerte az országban.
Május 4. 9.00 – Murga, Művelődési Ház, Fő u. 47.
13.00 – Pécs, Akadémiai Székház, Jurisics M. u. 44.
16.30 – Mernye, Művelődési Ház, Kossuth tér 1.
(Tolna, Baranya, Somogy, Zala m.)
Május 6. 9.00 – Győr, Széchenyi István Egyetem, VIP-terem, Egyetem tér 1.
11.30 – Dunaszeg, Művelődési Ház, Fő u. 2.
15.30 – Tét, Házasságkötő terem, Győr út 27.
(Győr-Moson-Sopron, Zala, Vas, Veszprém, Fejér m.)
Május 9. 9.00 – Miskolc, Akadémiai Székház, Erzsébet tér 3.
11.30 – Szendrőlád, Polgármesteri Hivatal, Fő u. 63.
14.30 – Arló, Polgármesteri Hivatal, Ady E. u. 162.
17.00 – Kazár, Magtár Közösségi Ház, Diófa u. 13.
(Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Komárom-Esztergom, Pest m.)
Május 11. 9.00 – Szeged, MTA Biológiai Központ, Temesvári krt. 62.
11.30 – Mórahalom, Rendezvényház, Röszkei út 1.
15.30 – Mezőhegyes, Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt., tanácsterem (Kozma Ferenc u. 30.)
(Csongrád, Békés, Bács-Kiskun)
Május 13. 9.00 – Hajdúböszörmény, Városi Sportcsarnok, Vásártér 27.
11.00 – Debrecen, Akadémiai Székház, Thomas Mann u. 49.
15.30 – Nyírbátor, Polgármesteri Hivatal, Szabadság tér 7.
17.30 – Nyírlugos, Iskola, Debreceni út 2.
(Heves, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok)
A rendezvényeken elhangzottakról hangfelvétel készült, ezeket – feldolgozásukat követően – közzétesszük a honlapon.
2005. május 18. Egyeztetés a civil szervezetek képviselőivel az MTA Társadalomkutató Központban. A képviselők a helyszínen megkapták a vidéki fórumokon és a szakmai munkacsoportokon elhangzott javaslatok alapján összeállított programpont-csomagot. Ehhez folyamatosan érkeznek a konkrét észrevételek.
|
