Vidékpolitika és önkormányzati választások

Párbeszéd a vidékért Egyesület 2007. február 15-i műhelybeszélgetése

 

1. A Párbeszéd a Vidékért Egyesület (PV) feladatának tartja, hogy figyelemmel kövessen, elemezzen minden, a vidéki térségekben végbemenő természeti-társadalmi (szociális, gazdasági kulturális) folyamatot, politikai aktivitást. Feladatának tartja továbbá, hogy cselekvési javaslatokat fogalmazzon meg azokkal kapcsolatban. Szólni kíván részben a politikai (mind kormány, mind ellenzéki), részben az értelmiségi és civil társadalom csoportjaihoz.
2. A vidéki térségek iránt a politikai figyelem növekedett – állapítja meg örömmel az Egyesület (PV), elemezve az elmúlt félév politikai eseménysorozatait. A kormánykoalíció részéről a vidéki térségek iránti érdeklődést feltehetően fokozni fogja az a tény, hogy az őszi önkormányzati választásokon a kormánypártok előre nem látott mértékű vereséget szenvedtek. Az Egyesület meghallgatta mind a kormánypártok, mind az ellenzék évrendszerét megjelenítő előadásokat. (Bayer József akadémikus, Stumpf István kutatási igazgató, Éder János volt helyettes államtitkár, Pásztohy András volt államtitkár, miniszteri biztos.) Az elemzők úgy látják: a kormánykoalíció 2006 tavaszán aratott győzelmében része volt annak, hogy 2005. március-december között politikai újításként tűnt az ellenzékkel is konszenzusra hajló „új vidékpolitika”. Az emberek úgy látták, hogy a politika nemcsak a pártokról, hanem róluk is szól. Az Egyesület szakértői úgy látják: az ellenzék 2006. őszi győzelme a vidéki térségekben nem az ellenzék vidékpolitikai aktivitásának, hanem a kormánypolitika iránti frissen kelt bizalmatlanságnak tudható be. Úgy látják, hogy általában a politikai pártok vitáiban a vidéki térségek sajátos, új jelenségei – ezek között a konfliktusok között – nem kapnak megfelelő helyet.
3. Mindemellett a PV azt is örömmel állapítja meg, hogy a kormány által bejelentet 6 zászlóshajó-program között 2 a vidéki térségekhez szól: a vidéki városok ún. Pólus-programja és a kistérségek programja.
4. A vidéki városok fejlesztése, az aktív ún. Póluspolitika a vidéki térségek modernizációjának egyik politikai eszköze. A PV szeretné azonban felhívni a figyelmet azokra a torzulásokra, amelyek az elmúlt fél évszázadban a nyugat-európai és amerikai póluspolitikák gyakorlatában kitermelődtek. (A befektetésekhez az infrastruktúrában jól felszerelt vidéki gazdasági-kulturális központokat hoztak létre. Ez erősítette az ottani középosztályt és a vidéki adónyerő térségét, segítette a tőke-befektetéseket. De nem hallgatható el hátránya sem: igen szűk kiterjedésű agglomerációra szűkítette a fejlesztéseket, elhanyagolta az agglomeráción kívüli vidéki térségek természet-karbantartását, és a nagy – nehezen kezelhető – városi szegénységet eredményezett. A PV már 2005-ben felhívta a figyelmet: az EU – közpénzekből – már nemcsak a technikai-infrastrukturális korszerűsítést, és nemcsak a pólusok fejlesztését hangsúlyozza, hanem az állam egész térségének befedettségét, lakottságát. Csak így biztosítható az egészséges természeti és emberi környezet kialakítása a kontinensen. A PV úgy látja: a póluspolitika csak akkor eredményes, ha párosul egy aktív, a városi térségeken túlnyúló vidékpolitikával. A PV napirendre kívánja tűzni a vidéki térségekben elhelyezkedő városok és más településtípusok léthelyzetét, azok feltételeit. Legközelebbi ülésének tárgya: „Város, falu és tanya a vidéki térségekben”.
5. A PV üdvözli a komplex kistérségi politikát. A szakértők többször kinyilvánított véleménye: elmaradhatatlan a köz- és szakigazgatás átszervezése, a mai technikai és piacgazdasági feltételekhez igazítása. A PV még ez évben tudományos és társadalmi-politikai vitára tűzi „A kistérségek és korunk társadalmi-természetgazdálkodási konfliktusai” című témakört és állásfoglalásokat, javaslatokat fogalmaz meg azokkal kapcsolatban.
6. A PV megállapítja: mint 2005-ben, most is úgy látja: az ország területén indokolatlan a szétaprózott és finanszírozhatatlan önkormányzati-hivatali rendszer fenntartása. Ismét javasolja: az önkormányzatokat megtartani, a hivatali szétaprózottságot viszont megszüntetni. Kevesebb, határozottabb jogosítványokkal rendelkező, jobban felszerelt és aktívabb hivatalra van szükség. Ugyanakkor – a PV-ben helyet foglaló, korábban különböző szakigazgatási-kormányzati intézményekben vezető funkciót betöltők tapasztalatai és a felmérések azt mondják: a helyi önkormányzatokban, civil szervezetekben még kevés az indítványozó erő.
7. A hazai önkormányzati rendszerben az egypártrendszert követően nem alakult ki a várt „méltányos szakpolitika” és a különböző pártok méltányos együttműködése. Pedig ez a helyi konfliktusok helyben kezelésének a feltétele. A PV mind a kormánykoalíciónak, mind az ellenzéknek figyelmébe ajánlja: az országos politikai harcok éleződése, az együttműködés országos hiánya a helyi politizálást igen súlyosan érintették. Ezek a politikai és lelki rombolások kihatnak a helyi kezdeményezésekre: gátolják a szakmaiságot. Csak ezek a rombolások nem látszanak úgy a televízióban, mint a látványos fővárosi és vidéki városi tüntetések, zavargások. A PV úgy látja: az országos politika erőszakos összeütközéseinek hatására még ott is megszűnt a párbeszéd, ahol ez az elmúlt 15 esztendőben megszokott volt. Mindez akkor, amikor a hosszú távú fejlesztési terveket kellene szakszerűen megfogalmazni. Olyan helyzetben, amelyben az Európai Unió fejlesztési támogatásaihoz a helyi vállalkozók, önkormányzatok pályázataival lehetne hozzáférni.
8. A PV úgy látja: az országos politikát a vidéki térségekben zajló folyamatok fogják konszenzusra hajtani. Ezt részben az ellenzéki politika túlsúlya az önkormányzatokban, részben a helyi politikában elkerülhetetlen „konszenzuskényszer” idézi majd elő. Vidéken pontosan értik – jobban, mint a városi társadalmakban – a klasszikus mondás igazát: a folyóknak partjai és nem pártjai vannak. A PV, amelyik a vidéki térségek emberi és természeti életközösségei szempontjából tekint az országos politikai folyamatokra, úgy látja: az egész országnak, de mindenekelőtt a vidéknek szüksége van konszenzusra az országos politikában.
9. A PV sajnálattal állapítja meg, hogy a vidékpolitika intézményesen sem az új kormányban, sem az új országgyűlésben nem jelenik meg. Örömmel állapítja meg, hogy az FVM keretében erősödik a vidékpolitikai tevékenység. Ahogy az EU országaiban, úgy Magyarországon is a földművelés, a környezetvédelem, az önkormányzat szaktárcája a vidékpolitika első számú letéteményese. De továbbra is szükségesnek tartja a 2006 tavaszára kialakult intézmény, a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács létrehozását, amelynek az a feladata, hogy figyelemmel kísérje a vidéki térségekben folyó szakigazgatási, területfejlesztési, természetgazdálkodási és társadalmi aktivitásokat. És az országos politikát – törvényhozást, kormánypolitikát – e szempontból értékelje.
10. 1920 óta először nyílik lehetőség arra, hogy a Kárpát-medence természeti folyamatainak kezelésében összehangolt természetgazdálkodás épüljön ki. Ezt az EU keleti-délkeleti kiterjesztése teszi lehetővé, mivel a Kárpát-medence államai egy területigazgatási keretbe jutottak. A PV javasolja a kormányzati és az országgyűlési pártoknak: az EU támogatását is kihasználva induljanak olyan projektek, amelyek a Kárpát-medence természeti kincseinek megóvását, a természeti erők okos kihasználását segíthetik az osztrák-román, szlovák, ukrán, szerb-bolgár nemzetközi együttműködés keretében. (Különösen fontosnak tartanánk egy kárpát-medencei vízgazdálkodási terv megalkotását és akció indítását. Indok: Magyarország a Kárpát-medence alján fekszik, így részben igen gazdag vízgyűjtő térség (ami ki kellene használnia). Részben viszont árvíznek igen erősen kitett térség (amely egybehangolt vízvédelmet és megtervezett vízgazdálkodást igényel).
11. A Kárpát-medencét is elérik a globális éghajlatváltozások. Különösen érződik ezek hatása a vidéki térségekben. A magyar politikai vezető réteg egyoldalú „urbánus” beállítottságát mutatja, hogy míg a világ minden kulturált államában a politikusok a lakosság értésére adják, hogy az állam kiemelt szolgáltatási feladatainak tartja segíteni a lakosságot és a természeti környezetet ezen változások elviselésében, addig Magyarországon ez nem történik meg. Sőt, a politikusok még beszédeikben sem mutatnak érdeklődést e természeti körülmények változása iránt. Ez minősítheti is a magyar politikai kultúrát.
12. Az élelemtermelés a 21. század első felében a lakosság – és ez a lakosság a vidéki térségekben él – igen csekély részét fogja csak eltartani. A PV szakértői ezt eddig is hangsúlyozták. De azt is hangsúlyozták, hangsúlyozzák: az élelem megtermelése mindig is a vidéki térségekben fog történni, tehát az élelemtermelés helyzetével a vidéki térségekben kiemelten kell mind a politikának, mind a civil szervezeteknek foglalkoznia. Hangsúlyozza: a földből és természeti környezetünkből sokkal több ember „élhet” meg Magyarországon, mint jelenleg. Ne feledjük: részben a mező- és természetgazdálkodók fogják megtermelni a 21. században az energia jelentős részét, és növekedni fog az igény az egészséges és speciális helyi termékek (hungarikumok) iránt. Részben az állami szolgáltatásokban a természet-karbantartás sokkal nagyobb helyet kap. (Ezt sürgetik az Európai Unió normái is. Tehát az önkormányzati helyeket feltehetően természetgazdászok fogják elnyerni.) Azonban: a magyarországi földbirtokszerkezet, az elmaradt termékszerkezet, a tönkrement feldolgozó – felvásárló – kereskedelmi hálózat azonban csökkenti az élelemtermelők lehetőségeit. Az élelemtermelés határozott agrárpolitikai reform – költségvetési, adózási ösztönzések – nélkül a magyarországi agrárium további indokolatlan hanyatlásához vezethet. Örömmel látják a PV agrárszakértői a tárca fellépéseit a fogyasztók és a hazai termelők érdekében, a különböző termelési ágazatok egyensúlyának megteremtéséért. És örömmel látják az új, korszerű ágazatok (bioenergia-termelés, erdőgazdálkodás stb.) segítését. Fontosnak tartják, hogy a gazdák kapjanak ösztönzést és megfelelő lehetőséget az „élethossziglani tanulás” keretében a maguk modernizálására. Az élelemtermelésről egyébként a PV folyamatosan véleményt formál, de az élelemtermelést a tájgazdálkodás, a bioenergia-termelés, a vidéki társadalom önfenntartásával összefüggésben vizsgálja. Az élelemtermelést országos ügynek tekinti, de a maga keretei között is hangsúlyozza: az élelemtermelés ma már nem a döntő termelési ágazat a vidéki térségekben.
13. A PV fontosnak tartja, hogy mind a kormányzati adminisztráció, mind az országgyűlési bizottságok nyissanak a civil szféra irányába. Felhívja a figyelmet azokra a tudásbázisokra, amelyek a vidéki térségekben másfél évszázada kialakultak: a jól kiépült egyetemi és akadémiai vidéki központokra. A vidékpolitikában ők lehetne – mind a kormányzatnak, mind az országgyűlésnek, mind a regionális önkormányzati központoknak – az első számú partnerei.

 

Glatz Ferenc

a Párbeszéd a Vidékért Egyesület elnöke